Petrával összeraktuk, hogy a mi generációnk kivételesen szuper volt. De legalábbis mi ketten biztos rendkívüliek voltunk. Merthogy mi sosem sírtunk kisbaba korunkban. Minket csak leraktak és már aludtunk is.
Legalábbis anyukáink szerint.
Gyanús egyébként, hogy erre a kérdésre is az oxitocin lesz a válasz...
Mindenesetre Kisfiam, ha úgy 30 év múlva majd bármilyen meggyőzően állok veled a bömbölő kisgyermeked ágyánál és közlöm értetlenkedéssel vegyes sajnálattal, hogy "Hát nem tudom, mert én csak leraktak, Te meg aludtál.", na az egyáltalán nem lesz akkor igaz!
Legalábbis anyukáink szerint.
Gyanús egyébként, hogy erre a kérdésre is az oxitocin lesz a válasz...
Mindenesetre Kisfiam, ha úgy 30 év múlva majd bármilyen meggyőzően állok veled a bömbölő kisgyermeked ágyánál és közlöm értetlenkedéssel vegyes sajnálattal, hogy "Hát nem tudom, mert én csak leraktak, Te meg aludtál.", na az egyáltalán nem lesz akkor igaz!
Kitartás az alvással, tudom, hogy nem egyszerű! A legrosszabb tényleg az, hogy amikor problémáink vannak és mondjuk tanács kellene, csak olyan embert találsz, akinek nincs is problémája (vagy volt/van, csak már el is felejtette és nem emlékszik, hogy is csinálta)... Szuverén véleményem, olyan nincs, hogy csak lerakod...valami segítség kell az alváshoz, főleg ilyen pici babának: cumi, ujja, ringatás, cici stb...De ettől még lehet próbálkoznai a szakemberek által ajánlott módszerrel: 5 percenként látogasd az ágyát és hagyd sírni (persze cumi,cici, ringatás nélkül), majd megtanulja, hogy aludni kell! Van akinek beválik! jajj, bocs, nem akartam okoskodni, csak nálunk is az alvás lényegi kérdés és én is sokat agyalok rajta!
VálaszTörlés