:(

"Jó, csak 2 után gyertek, mert Zorka [képünkön] addig szokott aludni."



Na, ez volt az a mondat, ami hosszas előjáték után kiborította a bilit (csak hogy maradjak a stílszerű képi világnál). Persze, nem Petra tehet róla, akitől az ominózus mondat származik, és akivel épp a látogatást terveztük, és még csak nem is Zorka, aki 3 héttel Misi előtt érkezett.

Hanem az, hogy nálunk ilyen mondat nem is értelmezhető. Nem SZOKOTT dolgokat csinálni. Néha az sem tudom megmondani, MOST épp mit csinál vagy mit akar csinálni, nemhogy holnap ilyenkor...

Szóval én és a "napirend" úgy vagyunk, mint Margit és a "savanyúcukor".
A Boldog kismama című könyv Kismama órarend fejezetét, Misz Trészi Suttogó Hogg 4É nevű, napirend-központú módszertani útmutatójával együtt (hogy ne írjak csúnyát) legszívesebben a frissen sült rántott hús alá helyezném itatós papírnak.

Ez van. És nehogy valaki azt válaszolja, hogy "Majd kialakul". Mert úgy tűnik, nem alakul ki. Az én fiam egy kis anarchista, fenntartja magának a jogot, hogy BÁRMIKOR aludjon vagy BÁRMIKOR ne aludjon, kedve szerint.
És azt se tessék válaszolni, hogy "Hát kicsit terelgesd...". Mert megnézném mondjuk Misztrészit, mit csinál egy félájult Misivel, hogy ne aludjon el, mert azt majd csak egy óra múlva kell, különben borul az egész nap. Én kiabálhatok és ugrálhatok vele, ő akkor is elalszik. De ugyanígy, ha nincs kedve aludni, hiába van este 11, ő nekiáll a forgást gyakorolni.
De pont ettől szeretni való! Mert ki más állna neki ezt a legnehezebb gyakorlatsor hálózsákban előadni? Gondolom, ha megnő, chat-elni is majd egyujjas kesztyűben fog...