:)

Azért valami belőlem is ment át ebbe a gyerekbe: verbálisan hiperaktív (na jó, meg az is, hogy sokat eszik és állandóan szomorú).
Nem csak magyarul próbálkozik (sőt!), mert a minap egy tisztán érthető "Hi!"-jal köszöntötte reggel az apját.
Az első szava egyébként a "gájgájgájgáj" volt, amit azóta sem találok a neten, milyen nyelven is kell mit érteni alatta.
Énekelni is szeret. Biztos tenorban nyomja, legtöbbször szomorú nótákat valami egyszerűbb szöveggel, mint pl. bú vagy gű.



De nem csak jóra használja a tudományát. Tegnap épp a Bárka színház jegyszervezőjével telefonálgattam, és persze pont ő beszélt, mikor Miskó egy öblöset beleböfögött a vállamról a telefonba... Halottam, hogy a vonal túlsó végén ugyanaz a visszafojtott röhögéshullám indul el, mint nálam. De most álltam volna neki magyarázkodni, hogy de ez TÉNYLEG nem én voltam??!!