Egész eddig kikértem magamnak, ha valaki azt mondta, hogy milyen értelmesen néz. Hát hogy nézne az én fiam?! (Arról nem is beszélve, hogy "De szép LETT!" és társai...)
De most tényleg ez van. Értelmesen néz.
Sőt!Tegnap, mikor jó ideje a billentyűzetet vertem ahelyett, ami a dolgom lett volna (t.i. rázom a csörgőt), hallom hogy egyre keservesebben sírdogál mellettem a kanapén. Automatikusan fordulok oda, fél szemem még a képernyőn. De az a fél is gyorsan követte a másikat, mikor látom, hogy ez a gyerek egyáltalán nem is sír. A szeme csillog, még a szája is csak annyira biggyed, hogy azért valami sírásféle jöjjön ki rajta. Engem akart.
Persze, volt már ilyen máskor is, de azt egyszerű üvöltéssel fejezte ki. Na,most már trükközik.
Mikor pedig kaja közben elkezdett játszogatni az étellel, mire én gonoszul megpróbáltam ennek véget vetni, megkaptam a magamét. De nem azt, hogy "Anyumanyu, még éhes vagyok!", hanem azt, hogy "Hééé! Játszottam, AZONNAL add vissza!"
Ez már akarat. Te jó ég! Arról volt szó, fél éves koráig ráérek, nem kell nevelni.
Most mennem kell, sürgősen ki kell olvasnom Ranschburg összest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése