Csak kapkodom a fejem, mert a Misiről alkotott képem atomjaira hullik. És nem is lassan.
Axiómák dőlnek itt meg kérem, úgy is mint:
1. Misi amolyan visszahúzódó fajta
Történt, hogy lagziba mentünk. Misistől. Az első fél óra még laza szemlélődéssel telt, de amint összegyűlt a násznép, Misi kiszemelte magának "A Csajokat", és rájuk tapadt.
Onnantól konkrétan égő volt, hogy a szüleivel érkezett, még a vacsora kedvéért sem volt hajlandó az asztalunkhoz fáradni. Ellenben beállt a csajok mögé, kicsit futkosott körülöttük illedelmesen, míg azok megvacsoráztak. Majd az aláfestő harmonikazenére tombolt velük/nekik a táncparketten, néha egy-egy rúdelemet beiktatva.
Az állunk is leesett. Még videót sem készítettünk, annyira.
2. A gyerek nem szeret a bölcsiben
Hittem neki, mert ezt hangoztatta minden elinduláskor. Ma rá kellett jönnöm, hogy ez csak valami ceremónia, hogy "Nem akarok bölcsibe. Ez nem jó a Misinek".
Nem, mi? Ma konkrétan háromnegyed órát feleslegesen könyörögtem, hogy induljunk már, akkora játékban volt az udvaron a többiekkel.Végül a dadus elvette tőle a motort, beszervezte Brúnót (a nagy példaképet), hogy kézen fogva induljon el vele, az összes többi (kb. 10) gyerek pedig integessen neki. Na, így indultunk haza ma.
Ez nem jó a Misinek, mi?
3. A gyerek nem tud elaludni egyedül
Na, ez a legfájdalmasabb pont. Már ha belegondolok, hogy legalább 700 órát ültem feleslegesen az ágya mellett a sötétben elgémberedve.
Múlt héten ugyanis besokalltam, hogy miért kell nekem 10-ig az ágya mellett ücsörögni, míg el nem alszik, közben persze végigjátszva a teljes repertoárt ("Simi! Tovább! Hajamat! Nyakamat! Hátizmomat!"), végül zajtalanul, súlytalanul és kb. élettelenül távozni.
Elég, mondtam, Mami kimegy.
Igaz, első este Apa kísérletezett. Visszafogott sikerrel. Második este én. Teljes katasztrófa.
És! A harmadik este óta kvázi szó nélkül (és a korábbi idő tizede alatt) elalszik.
Sőt! Már a délutáni altatásnál is rám szólt, mikor bepróbálkoztam egy kis összebújással, hogy "Mami kimegy."
Előbb is szólhatott volna. Mondjuk úgy egy évvel ezelőtt.

imádlak Titeket. mondtam amúgy. az altatás ilyen. eljön a pont, amikor TE megunod. és itt a vége a macerának. ha TÉNYLEG és igazából meguntad, akkor rekordidő alatt helyreáll minden. de megnyugtatlak: ehhez a ponthoz kellett az egy év NEKED :)
VálaszTörlésImádlak, és GRATULÁLOK a remek Miskónak a remek Anyukájához. Szeretlek Titeket! <3
Olyan jó ezeket olvasni! Van még remény, mindenre! Köszi!!
VálaszTörlés