Sánta kutya

Évekkel ezelőtt volt szerencsém együtt utazni Nagymamával és Unokájával egy borzasztó hosszú buszúton. Emlékezetes volt. Annál a mondatnál figyeltem fel rájuk, mikor Nagymama rászólt Unokára:
- Vedd ki azt a lovat a kezedből!
Elméláztam egy jó darabig ezen a végtelenbe tűnő mozdulatsoron, amin valaki megpróbál valamit "kivenni" az egyik kezéből.... aztán a másikból...

Na, ment ez a lovazás egy darabig, majd pár perc csend után unoka újra kérte a lovat. Nagymama erre a legnagyobb természetességgel közölte, hogy hát a lovat nem hozták, otthon hagyták Anyánál. Nem emlékszik Unoka?

Elképedtem. És egyben elhatároztam, én bizony nem fogok hazudni a gyerekeimnek.

Mindez tegnap este jutott eszembe, mikor legutoljára hazudtam.
Misi eltüntette a jutalom cseresznyéjét, majd érdeklődve kérdezte, hogy mi az a fehér tekergőző valami a tányérján.
- Morzsa - mondom én.
- Kígyó! - mondja ő.

Egy perc múlva rábökött a Nike jelre a pólómon, hogy mi az?
- Kígyó - mondom én.
- Morzsa! - mondja ő.

Na, ennyit a hazudozásról...