Sokat lamentáltam már, hogy a kölykök mi mindent átrajzoltak az életünkben. Lassan körvonalazódni látszik a végeredmény: állatok lettünk Apaapával.
Persze kedves állatok. Apaapa például konyhamalac. Szegény minden étkezést már eleve fél adaggal indít, mert úgyis nála végzi a joghurtban ázott túrós tészta pár darab parizerrel, uborkával, mézzel lecsöpögtetve, amit Misi elkészített és meghagyott a vacsorából.
De én sem jártam jobban. Alvósmackó lettem.
Mikor kérdezték a bölcsiben a beszoktatás elején, hogy van-e valami, ami segít Misinek az elalvásban, félve válaszoltam, hogy hát a szakállam. Ez a kedves darab, amit Erka fedezett fel a Corvin kávézójában egy meghitt beszélgetés alkalmával, mikor is kedvesen átnyúlt az asztal fölött, hogy eltávolítsa a tokámon éktelenkedő hajszálat. Mozdul vele az egész állam, igen meglepődött. Meg én is.
Misi is nagy örömmel fedezte fel. És az őrületbe kerget minden altatáskor (azaz naponta kétszer), mikor a kis kezeivel állandóan babrálja. Ha lusta vagyok és nem vágom le, van mibe belecsimpaszkodni. Ha levágom, még rosszabb, mert amíg keresi, nem alszik el.
Nagy birkózások árán sikerült leszoktatni, hogy elejét vegyem annak, hogy a mi kis szarukabalánk mondjuk társaságban is elő- és használatba kerüljön.
De persze jön helyette újabb őrület. Most épp az van, hogy mindenképpen az arcomba kell nyomnia a kezét. Így egyszerre ellenőrizheti, hogy ott vagyok-e még, és én is becsukom-e a szemem? Hogy az orromat miért kell befogni, még nem fejtettem meg.
Így aztán időnként kiakadok és beállítom Apaapát altatni.
De persze amint rájuk csukom az ajtót, már bánom...
Persze kedves állatok. Apaapa például konyhamalac. Szegény minden étkezést már eleve fél adaggal indít, mert úgyis nála végzi a joghurtban ázott túrós tészta pár darab parizerrel, uborkával, mézzel lecsöpögtetve, amit Misi elkészített és meghagyott a vacsorából.
De én sem jártam jobban. Alvósmackó lettem.
Mikor kérdezték a bölcsiben a beszoktatás elején, hogy van-e valami, ami segít Misinek az elalvásban, félve válaszoltam, hogy hát a szakállam. Ez a kedves darab, amit Erka fedezett fel a Corvin kávézójában egy meghitt beszélgetés alkalmával, mikor is kedvesen átnyúlt az asztal fölött, hogy eltávolítsa a tokámon éktelenkedő hajszálat. Mozdul vele az egész állam, igen meglepődött. Meg én is.
Misi is nagy örömmel fedezte fel. És az őrületbe kerget minden altatáskor (azaz naponta kétszer), mikor a kis kezeivel állandóan babrálja. Ha lusta vagyok és nem vágom le, van mibe belecsimpaszkodni. Ha levágom, még rosszabb, mert amíg keresi, nem alszik el.
Nagy birkózások árán sikerült leszoktatni, hogy elejét vegyem annak, hogy a mi kis szarukabalánk mondjuk társaságban is elő- és használatba kerüljön.
De persze jön helyette újabb őrület. Most épp az van, hogy mindenképpen az arcomba kell nyomnia a kezét. Így egyszerre ellenőrizheti, hogy ott vagyok-e még, és én is becsukom-e a szemem? Hogy az orromat miért kell befogni, még nem fejtettem meg.
Így aztán időnként kiakadok és beállítom Apaapát altatni.
De persze amint rájuk csukom az ajtót, már bánom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése