Mindenki jött azzal, hogy "addig örülj, amíg nem forog/kúszik/mászik/áll/stb.". Persze, nem hittem el...
Véletlenül sem szeretném kisebbíteni a saját érdemeimet, de hát azért ehhez képest az semmi volt, hogy ha sírt, körbetáncoltam vele a lakást vagy megetettem vagy tisztába tettem.
Most egy hét alatt megtanult mászni, állni, kapaszkodva közlekedni. És még csak kedd van.
Szóval felmerült pár probléma, mint pl.:
- ha két nap mérlege egy félhomloknyi lila folt, egy vérző szemhéj és egy felrepedt ajak, akkor a túlélési esélyt mi fejezné ki legjobban?
- illetve ha már túlélési esély: kié nagyobb? Az enyém vagy az övé? Vagyis hány szívinfarktust bír el az anyai szív órában kifejezve?
- hogyan fogok ezentúl pisilni?
Ha szerencsed van, nyitott ajtónál... Esetleg vidd magaddal a "ezt Neked nem szabad" c. kelléket a lakásból... Hátha ezzel magad után tudod csalogatni Misit.
VálaszTörlés:))))))))))))))))))))))))
VálaszTörlésKitartás!!! Misinek meg hatalmas gratula a mutatványokhoz! :) Idővel meg a Te idegrendszered is hozzászokik... :)
én szüleim nem haltak bele a gyerekkoromba, pedig
VálaszTörlésidőnként igen komoly okokat adtam ra :)
3 évesen kitörtem a fogam egy tricikli és egy lépcső
segítségével, ez volt az egyedüli maradandó, és ez
is csak 4 évig volt szembetűnő (egyik ovis fényképész
se hagyta, hogy nyitott szajjal mosolyogjak, így igen
furcsa fejet vagok minden ovis fotózason)
Pl. tedd oda, ahol a fotó készült. Onnan nem tud kiesni, kimászni, kibármi.
VálaszTörlésaz én tanácsom: tanítsd meg most lecsücsülni, biztonságosan lehuppanni. üdv, huba
VálaszTörlés