2010. november 9., kedd

A balul sikerült tegnap este emlékére


Varró Dániel: Altató apukáknak
- ezt egyre kétségbeesettebben kell mondogatni


Ej, kicsi fiam, te pöttöm,
aludj el most már, de rögtön.

Ajj, kicsi fiam, te nudli,
hagyd az anyádat aludni.

Fejezd be már a rinyádat,
és hagyjad aludni anyádat.

Itt van apád, aki karon visz,
hogy nem ejt le, abban nagyon bízz,
és ne bömbölj már, na ne bömbizz.

Meg kéne téged böfögtetni,
vagy a bölcsődbe befektetni?

Borús és deprimált apádnak
egyetlen árva csillaga,
ne akarjad, hogy énekeljek,
aludj el szépen, kisbaba.

Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka -
most nem pelenkáz át apu,
aludj el szépen, kisbaba.

Ordítasz adta kölke, mi?
Nem hagyod apádat költeni?

Megírta Ady Endre is, mi van:
aludj, mikor az apád altat.
Most apád altat kisfiam.

(Varró Dániel Akinek a lába hatos című mondókás könyvéből. De aki ezt nem tudta magától, az most azonnal irány a könyvesboltba!)

2 megjegyzés:

  1. Csodás vers. Teljesen visszarepített abba az időbe... Gondolkodás nélkül elcserélném a szituációt a jelenlegi kamaszproblémákra :)
    (Ugyanis az altatás egy sikerre ítélt projekt. Gyerek végleg még nem maradt ébren.)

    VálaszTörlés