Ki érti ezeket a gyerekeket, komolyan?!
Vegyük például ezt itt, a miénket. 8 hónapig akkora lusta formáját hozza, hogy a Dévény torna réme konstans üldöz bennünket.
Aztán eljön október 19., életének 244. napja, ő feláll, és azóta se éjjelünk, se nappalunk.
Legalábbis az általunk megkérdezett hozzáértők kivétel nélkül ezzel magyarázzák, hogy a korábban lelkesen és megbízhatóan alvó Misi hirtelen a hajnal értékes óráiból hármat is arra fordít, hogy süvöltve próbáljon a kiságy rácsainak segítségével - és a hálózsák fizikai korlátai ellenére - felállni. Annyira belejött, hogy altatás után lelazulva a kiságyba becsempészve is csak négykézláb hajlandó megérkezni. Nem ér rá aludni, kész. Gyakorolni kell. Sírva.
Mindez eléggé megosztja a családot. Fizikailag legalábbis. Van Misi és tábora, azaz a szolgálatot aktuálisan teljesítő szülő. És van a szerencsés pihenő.
Kidolgoztam egy módszert a saját ügyeleti óráim (t.i. a folyamatos sírás) túlélésére. Azt képzelem, hogy ez a sírás tulajdonképpen a szomszédból jön.
Annyira bevált, hogy néha már haragszom is a szomszédokra, mert nem igaz, hogy nem csinálnak már valamit azzal a gyerekkel.
Állati ez a poszt! Köszönöm! Nagyon jót nevettem :D:D:D:D
VálaszTörlésÉs én, mint tapasztalt egygyerekes anyuka bátran állíthatom, hogy valóban az idegrendszeri ingerlés (mozgásfejlődés) számlájára írható a szülők nemalvása. Lehet örülni! :D
A kép cuki, Misit csókoltatom. Ti meg úgyis kibírjátok valahogy :)
Puszi Mindenkinek, még a szomszédoknak is!
de jó kép :)
VálaszTörléséljenek az elszant babak, persze szegény szülők :)
Én megértem Misit. Gondolj bele Kipi, hogy milyen izgalmas lenne, ha hirtelen te is mondjuk egy méterrel többet befogadhatnál a világból. Mármint fölfelé. hihihihahaha
VálaszTörlés