Velem jó beszélgetni. Szerintem. Kisgyerekes anyukáknak legalábbis biztos. Mert megnyugtatólag hat, hogy bennünket nehéz alulmúlni - legyen szó akár bilireszokásról, éjszakát átalvásról, vagy az aktuális kedvencemről: a testvérféltékenységről. Na, ebben viszont épp felülmúlhatatlanok vagyunk.
Tudom, persze, kivülről megtanultam a szakirodalmat a pártatlanságról, meg a be nem avatkozásról - bár azt semmilyen lábjegyzet nem írja, hogyan is hagyjam, hogy egy két és fél éves (dobverővel a kezében) és egy tíz hónapos (aki még ülni is alig bír...) oldja meg a lego, mint szűkös erőforrás problémáját.
Szóval én csak hallgatom üveges tekintettel a bájos történeteket a testvéri szeretet különböző megnyilatkozásairól, miközben fejben a villanypásztor, mint gyermek-önvédelmi eszköz hasznosításán gondolkodom.
De. Ma végre történt valami.
Az újságosnál tegnap Verdás és Thomas-os kiadványokba botlottunk (komolyan szégyelje magát az összes nyerészkedő, aki ezeket 100 centi magasságba helyezi el direkt és kézen fogva vonuljon ki a szakmából azokkal a társaival együtt, akik felhalmozzák azt a sok kisautót meg kiscsokit meg kismindent a pénztárakhoz). Nem kis huzavona után kialkudtuk, mi mindent kell megenni, hányszor kell szót fogadni, hogy megvegyem. Az egyiket. Mondom:
- Misi, válassz. Egyet veszünk meg.
Mire ő, de gondolkodás nélkül:
- Egyet meg a Marcinak.
Lassan körvonalazódik, hogy mire is lehetne felhasználni ezt a kistesót, ha már itt van...
olyan szépek ezek a srácok! :) imádnivalóak, nna! :)
VálaszTörlésAnyukámék legalább 25 éve mesélik a történetet, mikoris négy egyforma tábla csokit kaptunk, négyen testvérek, és milyen jó testvérek voltunk, mind a négy tökéletesen egyforma táblát elosztottuk négyfelé, majd mindenki mindből kapott egyet. Ma már, hogy vannak gyerekeim, tudom, hogy a valódi motivációnk az volt, hogy nehogy véletlenül valakinek jobb csoki jusson, mint a többinek.
VálaszTörlésTestvérféltékenység mindenhol van. Vannak hullámok, amikor jobbak, és vannak más hullámok, amikor mi, anyák viseljük könnyebben. És oké, hogy nem avatkozunk be, meg nem állunk egyik pártjára sem, de azért egy kicsinél meg a még kisebbnél ez nagyon máshogy működik, mint amikor 6 és 8 évesen esnek egymásnak. Az okos könyvek inkább erről a nagyobb korról szólnak. Mondom ezt úgy, hogy van nyolcévesem, hatévesem és négyévesem, akik voltak valaha kisebbek is...