2012. február 11., szombat

Hova tűntünk?

Az úgy volt, hogy már nagyon szerettem volna elmenni valahova kettesben. Wellnesselni mondjuk.
Hát megkaptam. Sajnos nem Apával, hanem Marcival kettesben. Be a kórházba. Wellness annyi volt, hogy kb. 30 fok volt a szobánkban, és - extrém - élményfürdőnek számított az egy szem zuhanyzó, amihez fogható büdösben én még nem jártam (hosszas keresgélés után vettem észre, hogy a mindenre gondoló személyzetnek az emelet ezen legpárásabb zugában sikerült elhelyezni az "ágytál és bili fertőtlenítő" címkével ellátott eszközt...).
Hódolok ugye ennek a hobbinak, hogy minden újszülöttemmel* megjárom a kórházat. Marci sem maradhatott ki a jóból, ezért összeszedett egy tüdőgyulladást 4 hetes korára.
Képes vagyok most már erről könnyedén írogatni, de azért gondolhatjátok, mit éltem át percről percre, mikor először a gyerekorvos mondja azt a láztalan, picit köhögő, orrfolyó gyerekre, hogy hát kérem szerinte tüdőgyulladás. Azért mégis viszonylag nyugodtan mentünk másnap a röntgenre, hiszen az nem lehet. De. Sebaj, hát akkor jöjjön az antibiotikum. Vissza a gyerekorvoshoz, aki viszont rögtön a kórházba küldött, hiszen ilyen pici gyerek csak vénásan kaphat gyógyszert. Áááááá... innentől aztán lila köd. Vérvételek, branül, inhalátor, CRP, RSV, pisizacskó, stb.
Nem lövöm le az összes poént, uborkaszezonban jó lesz anekdótázgatni a kórházas sztorikkal, de azért a takarítónőt mégiscsak hadd említsem meg, hisz volt olyan szíves minden reggel (?) fél 6-kor becsörtetni, majd az egyetlen tálka vizéből az egyetlen rongyával végigtörölgetni a kukát, a pelenkázót és az asztalt. Ebben a sorrendben. Persze rongyöblítés nélkül. Aztán jött a szomszéd szoba. Persze rongyöblítés nélkül.


Na, lényeg, hogy tegnap hazajöhettünk. Még korántsem gyógyultan, de reményteljes állapotban.
És akkor itt szeretném egyszerre megköszönni mindenkinek, akit illet, a sok-sok törődést, együttérzést meg hogy tartottátok a lelket. Nagyon köszi. Abba ne hagyjátok!

*imádom a Word-öt: szerinte nincs ilyen szó, hogy újszülöttemmel, szerinte arra gondoltam, hogy torzszülöttemmel... A tiéddel!

2 megjegyzés:

  1. Jaj, Édesem, de örülök, hogy otthon vagytok végre!!!
    Gyógyuljatok meg teljesen hamar!
    Rengeteget gondoltam Rátok, szerető ölelést küldök, ezesetben főként Neked!

    A Word-ön meg iszonyú jót nevettem :P
    Puszi Mindnyájatoknak!

    VálaszTörlés
  2. Jaj, derossz! Ilyen picikével!!! Lényeg, hogy túl vagytok rajta!

    Csak apróbetűvel:
    Amikor mi a mi Misinkkel voltunk bent, megköszöntem a takarítónőnek, hogy felmosott és tisztaságot csinált, pedig azért ott is volt kivetnivaló. Teljesen elképedt, meghatódott, mondta, hogy neki még soha senki. Szóval nehéz nekik jó munkát végezni, ha őket is levegőnek nézik. Gépek lesznek, nem gondolkozó emberek. Az a bizonyos is olyan figyelmes volt a hét hátralevő részében, hogy még!

    VálaszTörlés