A várandós nők állítólag szépek. Hát... aki viselt már magán plusz tizeniksz kilót hastájékon, az azt hiszem árnyaltabban látja ezt. Én például.
De ha valaki nem, az is beismeri, hogy egyszer csak eljön a kilenc hónap alatt az a pont, amikor már TÉNYLEG semmi nem jön rá. Sajnos ez nálam már a hetedik hónap végén beköszöntött. Így aztán, jobb híján előkerült Apa-apa irtó kényelmes, de irtó randa (bocs, Apa-apa!) melegítőnacija. Hogy rontsam a helyzetet, ezt a hiánypótló ruhadarabot fel is tűrtem (mert persze vagy 50 centivel hosszabb a lábamnál...), a hasamra pedig valami madzaggal rögzítettem. Tudtam, hogy nem pont erre gondolnak, akik szerint szépek vagyunk, de azért az ember mégsem várja a férjétől, hogy kinevesse és kedvesen közölje, hogy leginkább egy bohócra hasonlít és már csak az ormótlan nagy cipő hiányzik.
De itt még nem volt vége.
Mert kiderült, hogy Misi is csináldmagadba öltözik. Történt ugyanis, hogy a hétvégi vidéki turnén pont a pelenkát sikerült elhagyni. Mindez persze fürdés után derült ki, mikor a gyerek pucér fenékkel várta a folytatást. Megkapta. Egy fürdőspelenkába barkácsolt női betét formájában.
Szóval háromból ketten már furák vagyunk, most azon töröm a fejem, Apa-apát mivel hozzuk szintre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése