Hogy mitől különleges ez az elmosódott szemű, komponálatlan kép?
Hát attól, hogy azt a Misit örökíti meg, aki a bölcsibe indul. Bizony.
Hát, ez egy hosszú történet... Mert ugye kezdődött azzal, hogy alapvetően és harcosan bölcsiellenes voltam. Mert ugye "nem azért szültem, hogy aztán...", meg hogy "minek akkor a második..." és így tovább.Tartott ez mindaddig, míg sorozatos véletlenek folytán egy állami bölcsi játszócsoportjában nem találtuk magunkat. Meg visszamentünk a jövő héten is. Meg utána is. Sőt, vártuk is a kedd délutánokat! És itt most tényleg nem az anyai többesszámot használom, mindketten élveztük.
Persze lehet, hogy szerencsés egybeesés az életkori sajátosságokkal, én mégis a játszócsoportnak tudom be azt a hatalmas változást, amin Misi keresztülment. Persze egy külső szem számára ő még mindig az a sztereotip kisgyerek, aki a szőnyeg széléről nézi a többieket, "szemlél". De mi (most meg a Misit ismerők miatt vagyok kénytelen királyitöbbezni) látjuk, mennyivel nyíltabb, bátrabb, kezdeményezőbb lett a heti rendszeres gyerektársaságtól.
Persze lehet, hogy szerencsés egybeesés az életkori sajátosságokkal, én mégis a játszócsoportnak tudom be azt a hatalmas változást, amin Misi keresztülment. Persze egy külső szem számára ő még mindig az a sztereotip kisgyerek, aki a szőnyeg széléről nézi a többieket, "szemlél". De mi (most meg a Misit ismerők miatt vagyok kénytelen királyitöbbezni) látjuk, mennyivel nyíltabb, bátrabb, kezdeményezőbb lett a heti rendszeres gyerektársaságtól.
És akkor arról még nem is szóltam, hogy az egész bölcsi milyen jól néz ki, milyen jól felszerelt (és egy állami intézményről van szó!), meg hogy a dadák igazából angyalok (tényleg! az egyikük, Misi dadája az operaház énekese volt...). Szóval na, így jött a felbuzdulás, hogy feliratkozzunk a jövő szeptembertől helyre ácsingózók 100-as várólistájára. Azt már csak úgy foghegyről vetettem oda, hogy ha van hely előbb, persze szóljanak, mert ahogy egyre nagyobb a pocakom, egyre több elvem dől meg.
És aztán szóltak. Persze erre bőgés, kétségbeesés, meg minden, amit le sem írok, mert aki átélte, úgyis tudja, aki meg nem, annak hiába magyaráznám, milyen sokféleképpen tudja egy anya elbizonytalanítani, vádolni, stb. magát.
Na, de ezen is túl vagyunk (illetve dehogy, gondolom hullámokban még visszaköszön egy-egy szuper önmarcangolós fázis...), és ma reggel elindultunk beszokni.
Mindketten olyan izgatottak voltunk, hogy Misi már 1/4 5-kor kelt, én meg 10 helyett 9-re odavittem. Egyik sem volt jó.
De aztán simábban ment minden, mint ahogy valaha is gondoltam volna. Nem, a gyerekek nem székhez kötözve bömböltek a csoportban, hanem boldogan játszottak. Misi is beállt. Na, azért nem a körbe, de a körön kívülre megfigyelni. Aztán öltözött, amikor kellett, ment a többiekkel szellőzni, pakolni a leveleket a dömperbe, talicskába, nadrágzsebbe. Baj csak akkor volt, mikor hazaindultunk. Mert a többiek mentek vissza, ő meg nem értette, mi miért nem. És sírt, mikor el kellett jönni.
Ez azért jó volt. Persze nincsenek illúzióim, hogy majd minden ilyen simán megy akkor is, ha én nem leszek ott, vagy ha épp nem úgy tartja kedve.
De ennél simább kezdést nem kívánhattam volna.
És aztán szóltak. Persze erre bőgés, kétségbeesés, meg minden, amit le sem írok, mert aki átélte, úgyis tudja, aki meg nem, annak hiába magyaráznám, milyen sokféleképpen tudja egy anya elbizonytalanítani, vádolni, stb. magát.
Na, de ezen is túl vagyunk (illetve dehogy, gondolom hullámokban még visszaköszön egy-egy szuper önmarcangolós fázis...), és ma reggel elindultunk beszokni.
Mindketten olyan izgatottak voltunk, hogy Misi már 1/4 5-kor kelt, én meg 10 helyett 9-re odavittem. Egyik sem volt jó.
De aztán simábban ment minden, mint ahogy valaha is gondoltam volna. Nem, a gyerekek nem székhez kötözve bömböltek a csoportban, hanem boldogan játszottak. Misi is beállt. Na, azért nem a körbe, de a körön kívülre megfigyelni. Aztán öltözött, amikor kellett, ment a többiekkel szellőzni, pakolni a leveleket a dömperbe, talicskába, nadrágzsebbe. Baj csak akkor volt, mikor hazaindultunk. Mert a többiek mentek vissza, ő meg nem értette, mi miért nem. És sírt, mikor el kellett jönni.
Ez azért jó volt. Persze nincsenek illúzióim, hogy majd minden ilyen simán megy akkor is, ha én nem leszek ott, vagy ha épp nem úgy tartja kedve.
De ennél simább kezdést nem kívánhattam volna.
Én mondtam, hogy ez egy SZUPER bölcsi.:-) Örülök, hogy jól alakul. Majd meséld el, hogy Juju miket csinál, mert írtó kíváncsi vagyok rá, de ugye sose leselkedhetek... :-)
VálaszTörlésGratula! A döntéshez és az eddigi kivitelezéshez egyaránt. Ja, és kitartás, mert hullámzó szakaszok valóban jönnek-mennek, de a hullámra fel kell tudni feküdni, mert ha befeszülünk, akkor szépen elsüllyedünk. Ez azt hiszem, nem csak a bölcsire igaz :)
VálaszTörlés