Újra itt van

Tekintettel az ezer éve történt bejegyzésre, kis összefoglaló az előző részek tartalmából. Bár ezek mindegyike megért volna egy önálló bejegyzést, de hát kinek van arra ideje?

Na szóval:

- Misi és én elmúltunk 32 és fél évesek - ő ehhez a maga fél évével járult hozzá, az enyémet ezek alapján ki lehet számolni...

- megy a pörgés-forgás: az Apukája csak két napot vert rá, de Miska azóta már hasra is perdül. Így aztán megvolt már az ilyenkor kötekező beszorulás a könyvespolc alá, a fellelhető összes fajta porállat felnyalása, fej bevágása ide és oda.

- hozzátáplálunk...

Kevésbé nagyképűen: napról napra növekvő mennyiségű barackkal próbálunk betalálni az orra helyett a szájába. Sosem derül ki, mekkora adagnál is járunk, mert ha az arcára kent pár gramm alapján azt hinném, egész sokat evett, a végén úgyis kiderül, hogy a többi az előke alá szivárgott orvul, lehet kicsavarni a pulcsiból.

- fogzás. Na, ez az adu ász. Erre mindent rá lehet fogni. Ezért nyűgös, ezért alszik, ezért nem alszik, és így tovább. Úgyhogy én erre fogom például azt az átkeringőzött éjszakát, amit Misi a vállamon vészelt át.

- az első kúp... Hm... Na ezt a témát nem lövöm le az élményen még át nem esettek kedvéért. De azért elöljáróban annyit hadd jegyezzek meg, hogy bár nem ismerem pontosan a családon belüli erőszakkal kapcsolatos büntetőjogi definíciókat, de valahol az apró betüs részben meg kell hogy bújjon ott valami a kúpokkal kapcsolatban is.

- na és az első szavak is elhangzottak. (Jaj, jól van, hova van az leírva, hogy csak a tudatosan használtakat lehet ide sorolni. És különben is, ki tudja?) Tehát sorrendben az alábbiak: mambó, Obama és Bem. Erős politikai érdeklődésre utal legalábbis.

De most mennem kell, mert épp hídállásból készül kirepülni a pihenőszékéből (Ez is! Pihenőszék... Inkább megpróbálsz-fél-percet-nyugton-maradni-kisfiam-szék.)