Hát így!

Mindenki... na jó, sokan kérdezik - vehemenciájuknak, stílusuknak és érintettségüknek megfelelően -, hogy miért nem írok máááár?

Két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban elmesélni.

Múlt hét. Valamelyik. Mikor nagy hó volt. Szokás szerint mentünk Marcival Miskáért a bölcsibe. Nem szokás szerint a hátamra volt kötve a ruhával együtt kb. 15 kilós csomag, mert ugye a hóban lehetetlen babakocsit tolni.
Na most, a bölcsiből elindulás egy hihetetlen nagy macera. És időben is kitesz vagy fél-egy órát a gyerekek performanszától függően. Mert Marci eltűnik valamelyik csoportszobában, vagy a fürdőben issza/locsolja ki a szappant, Misi meg a kis cimborájával (muszáj lesz erről is írnom), szájában a törülközőjével üvöltve Télapót játszik, rohangál, meg minden, csak nem öltözik.
Na most aznap pont nem volt Milos (a "barátom és haverom"), így azt bírta kitalálni, hogy ő most kakil a nagy wc-ben. Neeeem, dehogy szobatiszta, mondom "-ben". Na. Mi meg Marcival vártunk.
Mikor minden megtörtént, ami ilyenkor elképzelhető, a két gyereket szimultán öltöztettem (és aki még nem öltöztetett két gyereket a téli időjárásnak megfelelően, annak erről fogalma sincs), Marcit a hátamra kötöttem, elindultunk.
Eljutottunk a havas bölcsiudvar közepéig, mikor Misi kicsit bocsánatkérő szemmel rámnézett:
- Mami nincs rajtam csizma.
Tényleg nem volt.

A másik pár napja történt.
A téli öltöztetés mellett az etetés kétgyerekes verziója a másik kedvencem. Mindig valami leesik, meleg, nemfinom, mégkérek, nem azt, én is abból, satöbbi. Tudom, hogy nem engem emlékeztet először ez az egész egy számítógépes játékra, de ez tényleg olyan. Csak nem az.
Szóval én inkább hetek óta fogyókúrázom, emellett úgysem tudnék enni.
De Apa aznap rántottát csinált, nem tudtam ellenállni. nem mellékesen megjegyzem, 6 tojásból.
Szóval megy a vacsi, én ide ugrok, oda ugrok, bekapok egy falatot, felveszem azt, bekapok egy falatot, feltörlöm azt. És aztán érzem, hogy iszonyúan roszul vagyok. Apa meg szomorú, mert arra számított, hogy hagyok neki a tojásból. Én még csak észre sem vettem...

Na most ugye nem kell többet írnom, hogy mi a közös a két történetben. Mindenestre bocsánat, de félő, hogy ha a kis maradék energiámból a blogot írnám rendesen, egyszercsak Misi helyett egy másik gyereket hoznék el a bölcsiből, vagy Marcit raknám a mosogatógépbe, vagy ne adjak magamnak ötleteket inkább.