Naíva

Ma eszembe jutott, hogy egész pici koromban, mikor összeállt ez az egész dolog a fiúk és lányok közti különbségekkel kapcsolatban, arra gondoltam, "szuper, hogy én kislány vagyok, nekem csak szülnöm kell, de legalább nem leszek katona".
Aha.



De azoknak, akik a gyerek miatt járnak ide, pár morzsa:
- Misi szuperügyes, ami most épp abban nyilvánul meg, hogy azért elvétve már magától elalszik a kiságyban anélkül, hogy egy órát bömbölve sétáltatná magát körbe-körbe a lakásban.
- Hiába kerestük az aggasztó jeleit annak, hogy nem figyel eléggé, hát dehogynem. Figyel. Figyeli a sárga zörgős csirkét, a csörgős zöld békát, meg bármit.
- Úgy tűnik, kezdi a mosolygást. (Bár még nem vagyunk biztosak benne, hogy ez az arckifejezés nem csak az alapbeállítás, ami csak azért fura, mert 4 és fél hete gyakorlatilag csak sírni és aludni láttuk :)...)
- Számunkra is hihetetlen, de élvezi az orrszívást. Egy esetből még nem mernénk ere következtetni, de kettőből már igen. Szóval legközelebb, ha megint nagy, hangos szomorúság tör rá, lehet, hogy újra bevetjük.